Egy kis ez, egy kis az

Negyedik hete...

2012-02-15T13:50:00.001+01:00

...vagyok bezárva a lakásba, és leginkább sehova nem megyek...(Négy hét alatt egyszer elmentem a barátnőimmel dumálni, kétszer vásárolni, és számtalanszor az orvoshoz. Sétálni kétszer voltam.)
Hogy miért? Mert folyton beteg valaki. Vagy az egyik-vagy a másik, esetleg mindkettő. Elmeséljem részletesen? :)) Lackó kezdte bárányhimlővel. Közben a Dorci taknyos lett, aztán meggyógyult. Közben a Lackó pöttyei is leszáradtak. elment oviba, egy napot(!!) volt, majd este már köhögött, és sikerült egy "majdnemtüdőgyulladást" produkálni. Közben a Dorcin is kijöttek a pöttyök...
(A bárányhimlőről: Lackó irtó jól viselte, szinte egyáltalán nem vakarta, néha mondta, hogy picit csikiznek a kiütések, de lényegében ennyi. Fenistil cseppek, meg valami hab a gyógyszertárból, és mérhetetlen mennyiségű Nurofen, Lackó majdnem egy hétig volt lázas. Dorci viszont szenvedett mint a kutya, vakarta, dörzsölte, rengeteg kiütése volt, sok-sok apró (Lackónak inkább kevés, de hatalmas hólyagok, rossz volt nézni), szegénykémnek még a fülében, szemén és szájában is voltak kiütések. Éjjelente üvöltött, mint akit nyúznak, és nem segített a fent említett gyógyszerek egyike sem. Viszont amilyen intenzív volt nála a dolog, olyan rohamos is, néhány nap alatt elmúlt a láz, és a kiütések is nagyon hamar elkezdtek leszáradni, már varros mind.)
Lackó már majdnem egy hete szedi az antibiotikumot, már nincs láza, de még mindig irtó rondán köhög, és olyan kis levert.
Én meg leginkább egy háromnapos vizihullára hasonlítok, és elegem van. A télből, a betegségekből, a háztartásból, a bezártságból, az ígérgetésből (akadnak megrendeléseim, csak időm meg energiám nem akad...ha leülnék varrni, ügyködni, akkor valaki szomjas, éhes, kakilnia kell/kakilt, fázik, melege van, álmos, stb)...
Nagyon várlak tavasz, gyere siess!! :)

Padlón

2012-02-09T23:28:00.000+01:00

Napok óta nem aludtam 2 óránál többet egyhuzamban, és egy egész éjszaka alatt max. 5 óra alvás fér bele újabban. Az, hogy hulla vagyok, nem mond semmit, semmit sem fejez ki abból, ahogy most érzem magam. Szomorú vagyok, csalódott és tehetetlen, fogalmam sincs, hogy jutottunk idáig, és nem tudom min változtathatnék ahhoz, hogy ne így legyen. A Dorci csak üvölt, és üvölt, sokszor egész éjjel, többnyire éjfélkor kezdi, de ma pl. már fél 11-kor nekiállt (épp 20 perce aludtam el), és majdnem egy órája üvölt. Már nem is csinálok vele semmit, igazából nem is lehet, hiába minden, ringatás, ölelés, simi, nem használnak. Nem tudom, hogy mi baja, azt sem, hogy van-e baja egyáltalán, csak azt tudom, hogy már nem merek elaludni sem, és egész nap ég a szemem, fáj a fejem, és úgy járkálok, mint egy zombi. Napközben sem tudok pihenni, ha épp esetleg a csillagok is jól állnak, és mindkét gyerek egyszerre alszik, és én épp elaludnék, akkor fix., hogy 20 perc alvás után megint üvölteni kezd.
Nem tudom hogyan tovább, hogy meddig bírjuk ezt így. Majdnem egy éve nem aludtam egy normálisat, de azért voltak kevésbé szar időszakok, amikor legalább valahogy ki lehetett bírni. De ez a mostani, a pokol maga, lassan attól is görcsben van a gyomrom, hogy este lesz, és a legrosszabb, hogy nem látom a fényt az alagút végén. Eddig azzal biztattam magam, hogy na, majd ha egy éves lesz, na majd akkor minden megváltozik, de már tudom, hogy nem, ez nem fog. Mostmár nincs egy időpont bennem, hogy na majd ekkor vagy akkor, mert nem tudom meddig lesz ez így...Csak azt remélem, hogy azért nem örökké.

Az nem lehet...

2012-01-31T15:18:00.000+01:00

...hogy nem írtam az oviról!! Pedig de, tényleg nem írtam.
Na szóval, az úgy volt, hogy a decemberi kényszer pihi után, nagyon nehezen ment a visszazökkenés, úgyhogy abban maradtunk az óvónénikkel, hogy beszoktatunk újra. Így január második és harmadik hetében együtt jártunk oviba, illetve csak egy-egy órára hagytuk ott Lackót. De akkor is végig üvöltött, nem akart barátkozni senkivel, szóval aggasztó volt a helyzet. Mondhatom, hogy tök tanácstalan voltam, már azon is gondolkodtam, hogy hagyjuk az egészet a fenébe. Aztán Gábor megoldotta a helyzetet. Az örök szkeptikusok és kétkedők most ne figyeljenek ide, az állításomat nem tudom majd klinikai tesztekkel meg miegymással igazolni, de a helyzet az, hogy a fülbesúgdosás megoldotta az ovis gondot egy pillanat alatt. :) Azért kifejtem, nyugi. :) Szóval az volt, hogy Gábor olvasta épp az agykontrollt, amiben volt valami mellékes történet arról, hogy altatásban milyen fogékony az ember agya, mert megmaradhatnak infók. (Na emiatt tuti kapok, ha G. elolvassa, mert elég pongyolán fogalmaztam meg, de az igazat megvallva nem tudok ennél többet, az én agyamig ennyi jutott el... :D ) És akkor ő megvilágosodott, és eldöntötte, hogy kipróbálja, és aznap este, fektetés után, mikor Lackó már elaludt, a fülébe súgta, hogy jó neki az oviban, és szeretik ott őt, és barátkozni fog a gyerekekkel, és játszik velük, meg ilyen pozitív dolgokat az oviról. :) (Ezt nekem el sem mesélte, csak később, mikor másnap lelkendezve hívtam fel, hogy a Lackó jól érezte magát, az óvónéni megdicsérte, mert nem sírt, és játszott...És mindezt úgy, hogy egyik nap még sírt, utálta, másnap nem sírt, tök jól érezte magát. Minden átmenet nélkül. Na ettől kezdve egy hétig kb. minden este sugdostunk, és lőn, Lackó szereti az ovit. :)
Szinte happy end, leszámítva a bárányhimlőt, amit a múlt szerdán hozott haza az oviból, és ami miatt azóta szobafogságban vagyunk mind hárman. De erről majd később. :)

Fogat növeszt...

2012-01-18T12:19:00.000+01:00

...havonta egyszer. Minden hónapban van legalább két-három pokoli éjszakánk, amikor a kisasszony csak üvölt és üvölt, és nem jó semmi, és nem használ semmi. Sem dentinox, sem nurofen, sem ölelés, sem ringatás, semmi, semmi. Na, nem mintha a többi éjszakánk olyan remek lenne, nekem gyakorlatilag jó éjszakám 2011. március 2.-a óta nem volt. :) De visszatérve: a pokoli éjszakák után aztán általában gazdagabbak leszünk egy foggal. Eddig négy van belőlük, de éppen készülőben van a két felső szemfog is.
Amúgy a kiscsaj nem semmi. Nem egy kis mimóza, nebáncsvirág, anyámasszonykatonája, mint a bátyja. Nemnem. Dorci erőszakos, kis pukkancs, egy durva kis akarnok, ő bizony nem vár semmire, azonnal kell, sajtkukac, aki nem bír ücsörögni két percig sem, odacsap, mar, harap, üt, ha valamit akar, visít, kiabál, ha valami nem tetszik. Igazából nem panasznak szánom ez, tulajdonképpen nagyon szeretem, hogy ilyen. Szeretem, hogy nem hagyja magát, hogy tíz hónapos, de már most van benne annyi "tökösség", hogy megvédje magát a bátyjától. A minap, mikor Lackó direkt szekálta, és ahogy Dodó mászott, mindig direkt az útjába ült, elé feküdt, akkor Dorci úgy belemarkolt a hajába, és megtépte, hogy csak pislogtam, hogy nahát, ez ilyet is tud? :) És az ilyen szituk minden naposak, állandó a harc, a múltkor már Lackó dühösen megkérdezte, hogy "Anya, te minek szülted a Dorcit???Hogy mindig mindent elvegyen??". Szóval megy a harc, de gondolom ez szinte mindenhol így van. Azért persze szeretgetik is egymást, mert Dudus amellett, hogy ilyen vehemens, tud nagyon cuki és hízelgős lenni, nagyon tud cicáskodni, és odabújni, úgyhogy vannak csöpögős pillanatok is bőven. :)
Mindenesetre sokkal szegényebbek lennénk a kiscsaj nélkül, az tuti. :)

2011-2012

2012-01-11T10:08:00.001+01:00

Na, és hamár végre belekezdtem újra a blogírásba, akkor megírom már azt is, hogy a mi 2011-nk csodás év volt, írtó fárasztó év, de nagyon boldog...
-Lett egy Dorcink, aki rengeteg mindent tanít/ott nekünk, igazi család lettünk általa, és szerintem jobb szülök és jobb páros is. Türelemre, lemondásra, még önfeláldozásra is tanít minket, meg arra, hogy minden gyerek más miatt szép, kedves, okos és szerethető. :)
-Lett egy nagyfiunk, egy nagy óvodás, aki engem tanít sok mindenre, mint embert, és főleg mint óvónőt. Rengeteg elvemet és elképzelésemet döntötte meg és írta át, és tudom, hogy őmiatta, őáltala ezerszer jobb szakember leszek, ha egyszer visszatérek az óvodába.
-Lett nekem a varrás, mint szenvedély, mint hobbi, mint önmegvalósítás, és nem utolsó sorban, mint mellékes kereseti lehetőség. Imádom, mert sosem monoton és egyforma, mindig valami újat csinálhatok, és ez tök jó.
-2011-ben volt munka sok, így szépült a kert, a lakás...Még mindig nem valami nagy lépésekben, de nekem megfelel így, egészen jó, hogy mindenért megdolgozunk, és így tényleg minden a MIÉNK. A lakásunk igazán OTTHON lett, egy kis fészek, ahol jó élni.

Ezek a fontosabb dolgok, persze van/volt sok apróság is, amiknek lehet/ett örülni. Ha 2012 ugyanilyen szép lesz, és gazdag, mint 2011 volt, vagy netán egy picit még szebb is, az tökéletes! :)
És nem, én nem vagyok hajlandó gyomorgörccsel gondolni a jövőre, nem aggódom, mert tudom, hogy jó lesz nekünk amíg itt vagyunk egymásnak. :) Én pozitívan nézek a jövőbe, 2012-ben is! :)

Jól eltűntem, mi? :)

2012-01-10T22:04:00.001+01:00

Szeretnék írni, de nem megy. Háromszor futottam neki, de egyszerűen nem jönnek a szavak. Pedig nincs baj, sőt. Tök boldog vagyok, igazán kerek most minden. Csak annyi minden maradt ki, hogy már nem tudom hol kezdjek neki...Azért most megpróbálom, meglátjuk mi lesz belőle... :)
Lackó sokat volt beteg, és mivel mindent hazahordott az oviból, így Dorci is. A december első két-három hetében gyakorlatilag végig betegek voltunk, bérelt helyünk volt az orvosi rendelőben. Ettől Lackó jól elszokott az ovitól-plusz dec. 6-án írtóra betojt a Mikulástól, így megvolt a rossz élmény is, szóval most januárban újra kezdtük a beszoktatást, és már második hete járunk együtt az oviba, mert nagyon elutasító volt, és végigbőgte a nélkülem töltött időt, nem akart barátkozni sem, és az óvónéniket sem volt hajlandó közel engedni magához. Ma talán történt egy kis áttörés, és egész jól érezte magát, és az óvónéni is nagyon megdicsérte, mert nem sírt, csak mikor eljöttem, de utána hamar megvigasztalódott. Tudom, hogy ez az én hibám is, egyrészt mert burokban nevelgettem eddig, alig jártunk valahová, csak a mi kettőnk kis szerelmes világa létezett, -vagyis inkább hármunké, később négyünké-, másrészt meg nem akartam ÉN ezt az ovi dolgot. Nagyon mélyen úgy gondoltam, hogy jó neki itthon velem, nem kell neki az ovi még. Igyekeztem ezt rendbe tenni magamban, és úgy érzem sikerült. :)
Dorci meg? Nagylány... :) Cuki, kis "cafka", igazi kislány, eszméletlenül tud cicáskodni, hízelegni, de ugyanakkor tipikus második, aki talpra esett, és lecsapja a bátyját, ha az el akar venni tőle valamit. Barátkozós, mosolygós, négy fogú kis banya. Imádjuk, és minden nap elolvadunk, hogy mennyire jó már, hogy lett nekünk egy kislányunk is, hogy lett nekünk egy Dorcink. Feláll, kapaszkodva lépeget a bútorok mentén, de kézenfogva nem lépked, nagyon bizonytalan, talán fél is. Nekem nem tetszik a csípője, visszaviszem az ortopédiára, már ha egyszer végre nem felejtek el időpontot kérni. Nagyon csámpásan áll, és a mászása sem tetszik igazán. Jah, és a legjobb majdnem kimaradt: elkezdődött a beszédfejlődése....Mondja, hogy nemnemnemnemnem, hogy tátá (értsd: pápá), ehhez integet is, és ma már azt is mondta, hogy hammmm. Nagyon édes. :)
Persze éjjel még mindig kétszer kell, már viccelődtünk azon a Gáborral, hogy ha még 20 évesen is felkel majd enni, akkor magának csinálja majd meg a kaját!! :) Most hogy Gábornak kevesebb a munkája, besegít éjjel, az egyik etetés az övé, ugyhogy így picit kevésbé vagyok fáradt...

Újabb jelentés :)

2011-12-11T08:13:00.001+01:00

Ééééééés Dudus mászik!!! :)
Olyan különös, hogy milyen másmilyenek ezek a lurkók... Lackó kb. két hónapig négy-kézláb hintázott előre-hátra, előre-hátra, megunhatatlanul, látszott a kis fején, hogy gondolkodik, erőt és bátorságot gyűjt, mielőtt végre nekiindult a nagy kalandnak. :) Attól kezdve pedig napról-napra ügyesebb lett, és mászott bármin, hegyen-völgyön, fűben-aszfalton. Nála a kúszás teljesen kimaradt.
Dudó tök máshogy csinálta ezt, és még is ugyanoda jutott, mert Lackó is nagyjából ennyi idős volt, mire megbízhatóan mászott :) Szóval Dorci először elkezdett kúszni, eleinte hátra, aztán szépen komótosan, nagy kínlódások közepette előre is, aztán egyre ügyesedett, annyira, hogy mostanában már rekordokat döntögetett egy-egy kinézett tárgy, vagy hely elérésében. Aztán pár napja két kúszás között beiktatott egy-egy mozzanat mászást, és ma reggel meg már csak mászva közelítette meg az óhajtott játékot. :) Nagyon ügyes :)

Hamár...

2011-11-24T07:28:00.001+01:00

...ma ilyen piszok korán keltem, és még mindenki alszik, akkor írok arról is, hogy Dorci beindult. Az elmúlt egy-két hétben robbanás szerű fejlődésen ment át, főleg a mozgása terén. Egyedül ül, felül, kúszik, olyan gyorsan, mint a gyík, négy-kézlábazik, hintázik előre hátra, és állásba húzza magát (mondjuk még elég ingó-bingó rózsaszál). Ja, és tegnap kibújt az első fogacskája. Szabad szemmel még alig látszik, de már karcol. Élénken érdeklődik a szilárd táplálék iránt, -és bár Lackónál sose csináltam ilyet, mert utálom a pacsmagolást, -ha kenyeret adok a kezébe, tök ügyesen elmajszolja. (És a kis maradék darabot, ami az öklében marad, komoly harcok és hatalmas, keserves, szívet tépő zokogás árán lehet csak elvenni tőle.)
Egy dolog nem változik csak, és az az alvás. Kétszer minimum, de inkább háromszor kel éjjel, teljesen összevissza, kiszámíthatatlanul, napközben pedig nem hajlandó aludni, ha esetleg egy órát alszik egy huzamban, akkor megszólalnak a fanfárok. Hulla vagyok változatlanul.

Írnom kéne...

2011-11-24T07:20:00.000+01:00

...az oviról. De ha egyszer olyan nehéz írni róla. És nem Lackó miatt. Ő tökre jól vette az akadályt, az első héten hétfőn és kedden csak egy órát voltunk ott, első nap ketten, másnap ott hagytam fél órára. Harmadnap már ott maradt egyedül hosszabban is, csütörtökön és pénteken pedig már rendesen mentünk. Egyszer sem sírt, nem hiányolt, és nagyon jól érezte magát. Sokat mesélt, és csak jókat. :) Aztán egy hétig nem ment, mert ahogy a nagykönyvben megvan írva, betaknyosodott (se láz, se semmi, csak takony). Tegnap ment először, ismét gond nélkül.
Bezzeg én. Igazából az első hetet még tök jól bírtam, örültem is, hogy ennyire könnyen veszi ezt a dolgot. Ma éjjel viszont alig aludtam valamit. Írnék arról, hogy mit érzek, de ezt nem lehet megfogalmazni. Csupa olyan dolgot, amik kimondva elképesztően nagy butaságok, és amint szavakba öntöm őket, csak mosolyogni tudok még magamon is, de belül még is elképesztően komoly dolgoknak tűnnek és hatalmas "veszteségnek" élem meg ezt az egészet most. Alakulnak a napjaink, egészen más a délelőtt Lackó nélkül....
És ahogy Barbus írta az ovis posztnál kommentben, érzem, hogy ettől óvónőként is változom, rengeteg dolgot tanulok, és nagyon sok minden szerepel már most az "ezt másképpen fogom majd csinálni" listámon.
(Például tiszta hülyének tartottam azokat az anyákat, akik nem tudják elengedni a gyereküket, végülis ez az élet rendje...miért kell ebből ekkora ügyet csinálni??Erre tessék, itt vagyok. :) Anyaként a dolgok már közel sem ilyen fekete-fehérek.) De legalább látom, hogy mennyire előítéletes voltam/vagyok. A gyerekeim annyi mindenre tanítanak engem.

A kis kommandós

2011-11-16T19:19:00.000+01:00

Jelentem a legkisebb kúszik, mint egy kommandós. :)
Lackó elkezdhet rettegni, mert többé nincs lehetetlen, a házak és tornyok leomlanak, az kisautók nyáltól csepegnek, a Majmi füle megrágatik.
Én meg mostantól asszem porszívózhatok és moshatok fel minden nap. :)

Számonkérés

2011-11-09T17:12:00.000+01:00

-Anya!!Konkrétan mit csináltál itt a szobámban????

(Mondjuk az élmény úgy teljes, ha azt a pofácskát is látja hozzá az ember :) )

Irány az óvoda

2011-11-06T22:47:00.000+01:00

Hajjaj...Holnap kezdjük a beszoktatást. Egyfelől nagyon várom, úgy gondolom mindkettőnknek jót fog tenni a külön töltött idő, az új benyomások...És ettől fejlődik majd a kapcsolatunk.
Másfelől természetesen aggódom/izgulok/kicsit belehalok, hogy "már nem csak az enyém" lesz. (Persze ez így félreérthető, tudom, hogy sosem volt az enyém, csak úgy értem ezt, hogy mostmár az óvónénik is fontos szerepet kapnak majd az életünkben, és ez fura, hiszen most még idegenek.)

Amúgy nagyon kis érzékeny mostanában, és bizony, ő most, nyolc hónappal Dodó születése után döbbent rá, hogy ez már örökre így lesz, ő már soha többé nem egyke, és már soha többé nem fogjuk csak őt egyedül szeretni. Elképesztő jeleneteket produkál, ez a video híven tükrözi milyen ő most (mindig jókat is nevetünk rajta Gáborral) :) De amúgy abszolút szerethetően adja elő ezt is, csak néha picit fárasztó :)

Nyolc hónapos a Dudó

2011-11-06T22:35:00.000+01:00

Elképesztő, hogy hogy telnek a hónapok, eszméletlenül szalad az idő!
Hogy a jóval kezdjem, rengeteget ügyesedett a lány. :) Tud ülni. Ami nagy szó, mert egy hónapja még úgy dőlt el, mint a krumplis zsák, már meg is kérdeztem a védőnőt, hogy nem kell-e valami fejlesztő torna, vagy fityfiritty, ő meg mondta, hogy á, majd meglátom, hogy pikkpakk behozza, de amúgy nincs is igazán elmaradva. Erre két nap múlva, szinte minden előzmény nélkül felült magától, és azóta egyre-egyre ügyesebb. :) Sikerült a négy-kézláb is, nagyon ügyesen billeg előre hátra. :) Kúszik is, bár főleg hátra, de azért amit kinéz magának azt eléri valamilyen módszerrel.
Gagyog, kiabál: Tejtejetej, ez a kedvence... :)
Eszméletlen csaj. Hisztizni úgy tud, hogy ihaj, már előre látom, hogy hogy tudja majd játszani a sértett királylányt, ha a Lackó piszkálja...Abban meg nem lesz hiba, mert már most is piszkálja rendesen. :)
Zabagép. Napközben a következő a menetrend: reggelire táp~~szar~~szer, tízóraira (10 körül) gyümölcs+keksz kombó (banán, alma, körte, szilva, meggy, sütőtök), ebédre (egy óra körül) főzelék (répa, krumpli, tök, sütőtök, cékla, spenót, sóska, és minden másnap husi), uzsira tápszer vagy gyümi és keksz, kora vacsira tejpép, este lefekvésnél tápszer. ÉÉéééés, éjjel kb. 3-4 óránként tápszer. Igen, még mindig minimum kétszer, de van hogy háromszor kelünk. Ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy 8 hónapos korában még azért imádkozom majd, hogy legalább csak egyszer keljen fel, kinevetem, és elküldöm a fenébe, hogy mást riogasson, az én gyerekem tutira jól alszik majd, lám Lackó is mintababa volt. Na ja, Lackó igen, Dudus viszont nehéz eset, a pocakja is még mindig sokszor fáj, rengeteget kakil, naponta 3-4 szer is...(mondtam már a Gábornak, hogy menjen pelenkagyárba dolgozni). Mellette nagyjából semmit nem lehet csinálni, mert igényli/igényelné a szoros közelséget (értsd: le se lehet tenni).

De persze azért imádom, csak már szívesen aludnék egy normálisat :)

(Foga még mindig nincs, és nem is látom, hogy jönne.)

A kis praktikus

2011-11-03T19:31:00.000+01:00

A Vuk kapcsán ismét előkerült nálunk a halál téma.
Ma este Lackó biggyedő szájjal megkérdezte: -Anya, de Ti ugye nem fogtok felmenni az angyalokhoz??
Én:- De, Lackó, ha majd egyszer-nagyon soká- öregek leszünk, és meghalunk, akkor majd mi is felmegyünk az angyalokhoz.
Lackó tovább biggyeget: -De akkor hiányozni fogtok nekem.
Én: -Te is nagyon fogsz hiányozni nekünk.
L.már szinte sírva :-De akkor ki fog ebédet főzni nekem??

Hasonlítanak? :)

2011-10-28T22:03:00.000+02:00

Lackó 2009 júliusában:

Dudó mostanában:

Tesók:

Istenem, már 3 éves!

2011-10-28T20:36:00.001+02:00

El sem hiszem, mert olyan, mintha tegnap született volna. Úgy repült el ez a három év, és úgy lett babából nagy fiú, hogy szinte észre se vettem...
Mit mondhatnék róla? Egyszerűen imádom. Azt nem mondanám, hogy könnyű eset, vagy hogy egyszerű természet, elképesztően keményfejű, ha valamit akar, úgy tud hisztizni érte, hogy MINDIG megkapja amit akar. És nem csak tőlem, vagy inkább úgy mondom nem csak azt, amit valaki adhat neki, hanem azt is, amit magának kell elérnie. Soha nem adja fel. Ha valamit meg szeretne csinálni, például felvenni/levenni stb, akkor addig küzd, üvöltve, tombolva, zokogva, míg nem sikerül.
Elképesztően okos, jó memóriája van, ügyesen kombinál, elképesztően jól tájékozódik, tudja merre van az orvos, a játszi, szerintem bárhova eltalálna nélkülem is.
Nagyon jó dumái vannak, meg kell zabálni sokszor.
A legjobban viszont azt szeretem benne, hogy apróságoknak is nagyon tud örülni. Például a múltkor natimamával gyapjú tündérkéket gyártottunk, ő meg elkunyerált egyet, és egész este nem eresztette, azzal is ment aludni.

A szülinapról pedig: Idén is csak apróságokat kapott, mert idén is egy élmény lesz az ajándék, méghozzá Bábszínházba megyünk vasárnap. Tegnap azért ünnepeltünk, négyesben, egész nap az ő napja volt, csak rá figyeltem, elmentünk sétálni, meg a játszira, és nem is főztem, meg semmit nem csináltam, hogy vele lehessek. :) Sütöttem tortát, míg aludt, és mikor Gábor is hazajött, vacsiztunk, majd tortáztunk, aztán átadtuk neki a kis apróságokat, festéket, krétát, filctollkészletet, és egy táblát, amin alkothat velük, továbbá egy kantáros gatyót, mert az volt az álma, hogy neki is legyen olyan nacija, mint apának. (Szerintem már ez is olyan cuki, hogy ilyen vágyai vannak) :) Aztán szülinapos bulizenéket hallgattunk, és együtt alkottunk a táblára, végül pedig megnéztük együtt a Tintin kalandjait. :) Persze lufi is volt, mert az elengedhetetlen buli kellék nálunk :)
Képek a szülinapról:

Dudóka is bulizott: :)

Aztán persze szerettem volna neki kézzel készített ajándékot is, de egyszerűen nem volt időm a héten, így hát az csak ma készült el. Egy cuki majmit varrtam neki, aminek annyira örült, hogy azóta mindenhová hozza-viszi, azt mondta ő a majmi apukája, eteti, pempőt csinál neki, beültette a Dudó hordozójába, és együtt nézik a Mickey játszóházát is, és ilyeneket mond nekem, hogy : "Köszi Anya, hogy csináltál nekem ilyen szép majmit!" Persze minden ilyen alkalommal tócsává olvadok :)
Íme ők, Majmi és Majmi-apuka:

Na és akkor még a végére egy kis akkor és most, íme a kiscsávó szülinapjai képekben:
Épp hogy kibújt a tojásból:

Egy éves és cuki:

Két éves kis bohócom :)

Megzabálom

2011-10-23T21:39:00.000+02:00

Lackó: -Mit csinálnak a cicák?
Én:-Lefetyelik a tálból a tejecskét.
L.: -Mér??? A tejet le kell fetyelni????

wááááááhááááhhháááhhhááá :DDD

Új funkciók a csajon

2011-10-22T17:01:00.000+02:00

Négy-kézláb és pápá. Bizony. :)
Már vagy másfél hónapja küzd a gravitáció ellen hasztalan, mert a popsi mindig túl nehéznek bizonyult, és sehogy se tudta megemelni, vagy csak max. néhány másodpercre. Tegnap azonban megtörtént az áttörés, és azóta többször is sikerült négy-kézlábra emelkedni, sőt egyúttal elkezdte az előre-hátra hintázást is. Lehet, hogy karácsonyra mégis mászni fog? :) Mióta megszületett, mindig ezt képzeltem, de az utóbbi időben olyan kis lusti volt, hogy nem tettem volna nagyobb összeget rá, hogy összejön, erre tessék. Örülök, nagyon. :)

A pápá meg...Hát az nagyon édes. Ugyan nem mindig megy parancsszóra, de azért elég sokszor sikerül, hogy visszainteget, vagy mondom neki, hogy pápázzon, ő meg csinálja, lelkesen.

Amúgy meg annyira cuki, hogy az már túlzás. :)

A szinekkel hadilábon áll

2011-10-21T21:15:00.000+02:00

-Anyaaa!!Nézd, milyen cuki cica! Szerinted ez most kék vagy piros????

Amúgy szürke volt, meg fehér. :D

Nem könnyű mostanában

2011-10-19T07:11:00.000+02:00

Az a helyzet, hogy sokszor tényleg azt sem tudom, hogy hol a fejem.
A családi büdzsé érdekében eljárok picit besegíteni apu munkahelyére, apró kis munkákat kell megcsinálni, nem a szívem csücske, de egész jól fizet, és a pénz meg kell, ráadásul rugalmas a munka, ha akarok megyek, ha nem, az se baj, többnyire semmi sem olyan sürgős. Ilyenkor a lurkók vagy anyunál vannak, vagy anyósomnál.
Aztán egy héten kétszer fixen fogorvoshoz járok, az egyik oldalon gyökérkezelnek, a másikon a koronámat csinálják, ilyenkor a lurkók szintén a fent említett helyeken dekkolnak.
Ezen kívül vannak még a nyuszi megrendelések is, meg egyéb varrnivalók, a háztartás, a házasélet, meg hát, egyáltalán nem utolsó sorban a gyerekekkel sem ártana néha minőségi időt is eltölteni.
Halványlila gőzöm sincs hogy kéne ezer felé szakadni, úgyhogy a lelkifurka gyakori vendég nálunk. :(

Plusz, nemrég benyaltuk ezt a f*sós-hányós nyavalyát, ami mindannyiunkat ledöntött a lábunkról, bár mindenkit másképp, Lackónál volt a legmakacsabb, majdnem másfél hétig volt hasmenése, az első napokban meg hányt is. Dorci csak egyszer hányt, nekem lázam volt, rázott a hideg, de a hasam csak vacakolt egy picit, Gábornak pedig hasmenése volt, meg pici hőemelkedése, de csak egy napig. Mostmár végre kifelé jövünk a dologból, már Lackónak sincs hasmenése.

Amúgy meg Dorci ettől a jövés-menéstől extra hisztis kezd lenni, gyakorlatilag úgy képzeli, hogy akkor azt az időt amit együtt töltünk, azt töltsük úgy, hogy le sem teszem és ő le se hunyja a szemét. Tegnap este már azt hittem hosszában vágom fel az ereim, ha nem hagyja abba az üvöltést azonnal, amit Lackó nyafogása tett néha igazán teljessé. :)
A kis pasi meg két hét múlva elkezdi az ovit, amit mindketten nagyon várunk. Na jó, ő kevésbé. :) De Gáborral voltunk fogadóórán, elbeszélgettünk az óvónénikkel, akik tényleg nagyon kedvesek, és úgy gondolom, hogy a legjobb helyre kerül a kis haramia, és jó lesz neki ott. :)

Kéne egy kistesó

2011-10-04T21:31:00.001+02:00

Lackó ma vacsoránál nagyon komoly pofácskával közölte velem, hogy aszondja:
"Anya, majd egyszer megint tegyél vizet a hasadba, hogy tudjon benne nőni egy kisbaba."
Azt hittem megzabálom, hát hogy lehet már ilyen cuki??? Mondom erre neki, hogy nem elég nekünk ez az egy óbégatós kis szarmanci? :) Erre ő határozottan állította, hogy nem, neki bizony kell még egy kistesó. :)

Hét hónapos szarmadzag

2011-10-04T20:53:00.001+02:00

Hát most komolyan az.
Napközben nem hajlandó aludni. Szinte semmit. Tegnap 2* fél óra volt, ma se sokkal több. Este meg képes egy teljes órán át is balhézni, csak aludni ne kelljen. Van olyan, hogy már a szemét sem tudja kinyitni, de azért sem adja meg magát, aludjanak a holtak, ő bizony nem fog, akkor sem.
Az egyetlen pozitívum amit el tudok róla mondani, hogy mostanában legalább éjjel nem balhézik. Annyira. De azért egyszer vagy kétszer felkel enni, az nem maradhat ki. :) (Jó azért nyilván nem ez az egyetlen pozitívum. Imádnivaló a kis büdös, mindenki egy pillanat alatt elolvad tőle. Mostanában kezdett kiabálni, meg gagyarászni, és ha az ember cuppant neki, akkor ő visszacuppant. Hihhetetlen cuki! :))
Pár napja megint egész jól eszik, igyekszik pótolni a betegség alatt kimaradt mennyiségeket is. :) Amúgy főleg az édes ízeket szereti, más nagyon szóba se jöhet. Nagy kedvence a banán, csak szegénykém bogyózik tőle, mint a nyulak, ma is annyira nehezen tudott kakilni, hogy már komolyan nagyon sajnáltam, önkívületi állapotban zokogott. :(
Foga még mindig nincs, talán már sose nem is lesz :))
Mozgásában sincs semmi nagy változás, próbálja magát kinyomni, de nem nagyon megy egyenlőre.
Más most nem nagyon jut eszembe a kisasszonyról. :)

Gábor szerint

2011-09-28T17:07:00.000+02:00

Éppen itt az ideje, hogy Lackó végre közösségbe menjen, és kiszabaduljon a kizárólagos női környezetből, ugyanis újabban mindenáron betétet akar tenni a gatyájába, ragaszkodik hozzá, hogy hajráfot hordhasson, és hogy "kirajzoljam" az ő arcát is.
Mi lesz ebből? :)

Három napos láz+hiszti a köbön

2011-09-28T08:14:00.001+02:00

Elég hosszú a story, én meg viszont hulla vagyok, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni. :)
Szóval az úgy kezdődött, hogy szeptember 15-én volt a 4. házassági évfordulónk, és gondoltunk egy merészet és lefoglaltunk egy gyönyörű szobát a Villa Fioréban arra a napra, a gyerekeket pedig anyósomra hagytuk...VOLNA. Mert mindkettő ügyesen betaknyosodott, Dorcinak egy kis hőemelkedése is lett. Na jó, semmi gond, újratervezés, elnapolás, új szoba foglalás ugyan ott, 24-ére, a gyerekeket a nővéremre hagytuk...VOLNA. Csakhogy az én csepp gyöngyöm-bogaram péntek délutánra a semmiből produkált egy kvázi magas lázat, éjjel vizes borogatás, nurophen, germicid, borogatás, nurophen, és így tovább, de a láz max. hőemelkedésig ment le. Szombaton ugyanez, szombat éjjel ugyanez. Vasárnap hajnalban már teljesen kétségbe voltam esve, hulla az aggodalomtól, meg attól, hogy két éjszaka alatt 6 órát sikerült aludni, úgyhogy irány a Heim Pál, ott volt ügyelet. A délelőttöt ott töltöttük, megvizsgálták a kisasszonyt, plusz vettek vizelet mintát, aminek az eredményét meg kellett várni. Mikor visszamentem az eredményért közölték velem, hogy jajj-jajj, nagyon nagy a baj, valamit találtak a vizeletben, és három napja láz+ nem-jó-vizelet kombó egyenlő kórházi kezelés, irány a Beteshda, mert oda tartozunk. Halálra rémültem, jajj most milesz?, át a Beteshdába, várakoztunk 2,5 órát a lázas hat hónapossal, mert egyetlen orvos ügyelt az egész kórházban, ő volt az ügyeletes az ambulancián, plusz ő volt az osztályos orvos is, aki felveszi a betegeket, vagy megvizsgálja őket. Fél óra várakozás után közölték, hogy a doktor úr egy pici (!) türelmet kér, el kell mennie felvenni a betegeket a kórházi részbe..ahhha, másfél óra múlva vissza is jött: egyébként nem volt rá panasz, nagyon kedves volt, az meg, hogy nincs pénz több orvosra, nem az ő hibája. Megvizsgálta ő is Dudust, de én már addigra eldöntöttem, hogy nincs az az Isten, hogy én itt maradjak a gyerekkel, én hazaviszem, ha kell saját felelősségre. Az orvos felvilágosított, hogy ki is száradhat, ellátott jó tanácsokkal, de tulajdonképpen egyetértett velem, hogy nem akarok maradni, bár azért a papírt alá íratta velem.
Ok, szóval elhoztam, két nap nem alvás után még ez a vasárnap éjjel volt a legjobb, "csak" két óránként keltem, mert itattam, ahogy csak tudtam, nehogy kiszáradjon. De ő aludt, tényleg csak enni kelt, meg amíg megmértem a lázát néha, ami hál'Istennek nem volt már, csak hőemelkedés. Azért reggel visszavittem a kórházba, így beszéltük meg az orvossal ugyanis. Ott egy kedves, öreg, begyöpösödött (idézem: Mi az a Viburcol??Homeopátiás???Na, neki ilyet ne is mondjak, abban nincs semmi hatóanyag, az hülyeség, blablablabla...") doktornénivel volt dolgunk, aki a vérvételt javasolta, az biztosabb, mint a vizelet, és megtudjuk belőle, hogy van-e gyulladás, meg egyáltalán mi a helyzet. Beleegyeztem, lecsapolták, persze üvöltött, de két perc múlva már mindenkire mosolygott kedvesen. Délután kellett telefonálnom az eredményért, amiből kiderült, hogy szerencsére kutya baja, valószínűleg valami vírusos betegsége van, láz és fájdalomcsillapítás, semmi más nem kell.
Egész nap csak hőemelkedése volt, viszonylag evett is rendesen, de ehhez képest olyan éjszakám volt, hogy reggel azon gondolkodtam, hogy valahonnan a mélybe vetem magam, vagy az ereimet hosszába, vagy nem tudom...Fél óra alvás és fél óra nyikorgás, nyöszörgés, üvöltés váltotta egymást. Mondom ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, az tuti, biztos a torka, na majd reggel elviszem az orvoshoz. Mondjuk az gyanús volt, hogy az evéssel nem volt gond, de hát másra nem tudtam gondolni. Reggelre teljesen tele lett kiütésekkel. A doktor néni délután rendelt, napközben amúgy semmi gond nem volt, egész nap aludt, vagy nézelődött, mosolygott, szóval jó kedvű volt. Na mostmár nem ragozom sokáig, a lényeg az, hogy a doktornénink megnézte, háromnapos láz, ez biztos, kaptunk fenistil cseppet, a torka nem is piros, az biztosan nem fájhat, inkább biztos a kiütések kínozzák. Oké mondom, ma akkor legalább biztosan jól alszunk (a fenistil csepp aluszékonyságot okoz)...kis naív, butus anya!! Fél 10-kor letettem a fejem, és mikor épp elaludtam volna, nyikorgás hasított bele az éjszaka csendjébe. Megetetem, visszafekszem, elaludnék, nyikorgás...és ez így ment tovább éjfélig, mikoris feladtam, le se tettem a fejem inkább, hanem a kimerültségtől zokogva, Lackót kipateroltam az ágyából az apja mellé, én beköltöztem az ágyába, kivettem a Dodót, akinek semmi nem volt jó, se kézben, se ágyban, se hason, se háton, se sehogyse... Mondom a Gábornak hívjuk az ügyeletet, ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, hogy mi fáj neki, azt nem tudom, de valami tutira nagyon. Gábor jön ránéz, gyerek képe felderül, vigyorog, vidám tornázásba kezd, keze-lába kalimpál, egyszóval pont úgy néz ki, mint akinek őőőőőrült fájdalmai vannak. Akkor már kezdett gyanus lenni a dolog, hogy talán esetleg csak hisztizik?, mondom próbáljuk meg a kis vidám, mosolygós tündér babát betenni az ágyba, hát, ahogy matracot ér a háta, keserves üvöltésbe kezd, fájdalmasan, ahogy kell.
Na de hogy most mit csináljak vele, azt nem tudom.

(Úgyhogy most megkövetem a kisfiamat, akire mindig azt mondtam, hogy borzasztó, szenvedős beteg, vele ez a háromnapos láz egy móka-kacagás volt ehhez képest.)

SOHA TÖBBET NEM SZÜLÖK. Komolyan. :)
(A barátaim tudják, hogy ez a mondat már elhagyta az ajkam, és mégis lett még egy Ducusunk, de most t é ny l e g nem szülök többet.)

Fütyi ügy

2011-09-22T19:46:00.001+02:00

Lehet, hogy egyszer sok-sok év múlva Lackó kiakad majd, hogy ezt most megosztom a közzel, de muszáj lejegyeznem, hogy nyoma maradjon valahol. :)
Szóval lenőtt. És most felhúzta a doktornéni. És Lackó egész ügyes volt, csak mérsékelten üvöltött, aztán kifele menet megkérdezte, hogy "a doktornéni szurit adott a pöcsimbe?". Később útközben már kezdett fájni, akkor jajjgatott, és a nyílt utcán megkért, hogy adjak egy puszit a pöcsére...Hehe. :) Passzoltam, de mondtam, hogy majd otthon kitalálunk valamit. Aztán egész délelőtt nem volt gond, mert hatott a lidocainos krém, de délután úgy rohant be hozzám a kertből, hogy azt hittem megcsípte egy méhecske, mert csak jajveszélet, és óbégatott. Kiderült, hogy pisilnie kell. Aztán ez ment egész délután, minden pisi előtt és után volt egy pár perces sírdogálós közjáték, és egyszer nagyon csalódottan azt is megkérdezte Tőlem, hogy "De anya, mér csinálta a doktornéni ezt a pöcsimmel???". Egyem a szívét, komolyan nagyon sajnáltam. Hajnalban még volt egy kis (na jó nagy) kiabálás, aztán reggel fél hétkor is, aztán egy fél óra múlva megint. Aztán rájöttünk, hogy már annyira kell pisilnie, hogy majd' szétdurran a hólyagja, csak inkább visszatartotta, erre én felajánlottam neki, hogy engedek egy kis kád vizet, és pisiljen abba...Meg is engedtem a vizet, levetkőztettük szépen, ő meg odaállt a kád mellé, és csak csorgatott, meg csorgatott, meg csorgatott hosszasan... :) Említettem neki, hogy ezt nem pont így gondoltam, hanem hogy esetleg beleül (mert a tesóm szerint az beválik ilyenkor), de erről hallani sem akart, nem szeretné ugyanis, hogy vízzel érintkezzen a kukaca. És bár ma már nem volt semmi gond, azért emellett az elképzelése mellett kitart, a vizet nem szabad továbbra sem rá engedni, és hozzáérni, meg leginkább ránézni se nagyon lehet :)

Fél a sötétben

2011-09-12T08:02:00.000+02:00

Lackóm. Kb. két hete kezdődött, hogy esténként lefekvés után csinálta a balhét. Nem sokkal azután, hogy kijöttünk tőle a szobából óbégatni kezdett, meg kitalált mindent...szomjas, kakilni kell, fityfiritty. Kérdeztem mi a baja, nem tudta megmondani. Aztán megvilágosodtam, és felajánlottam, hogy ha kimentem, résre nyitva hagyom az ajtót...ennek megörült, és azóta minden a legnagyobb rendben, amíg nyitva az ajtó. :)

Nem értem én ezt a gyereket

2011-09-12T07:56:00.001+02:00

Olyan klassz éjszakáink voltak...Némelyiket teljesen átaludta, vagy max. hajnalban kelt enni.
Most meg már egy-másfél hete kétszer kel, gyakorlatilag majdnem 4 óránként.
Aztán meg itt van az evés is. Van olyan, hogy napközben alig eszik értékelhető mennyiségeket, mindenből csak pár kanállal, és ugye ez még nem lenne baj, de a tápszer sem csúszik nappal. És akkor így nem is csodálom, hogy kel éjjel enni, mert nyilván éhes, csak azt nem értem miért nem nappal eszik. :(
Most egy picit megint odavagyok.

A hat hónapos Tündérkirálylány :)

2011-09-10T15:05:00.000+02:00

Címszavakban

2011-09-05T22:05:00.002+02:00

Sajnos rájöttem, hogy egy s*ggel több lovat nem lehet megülni. A háztartás, a kreatív blog, a meska, a megrendelések (mert hál' Istennek vannak, ami miatt nagyon boldog vagyok!), a lurkók, Gábor... Szóval nem jut mostanában időm erre a blogra. :(
Azért most mégis összekapom magam, és pár szót írok az én hat hónapos Hurka Dorkámról, akinek van vagy ezer beceneve, úgy mint Dudus, Dudó, Dudlimudli, ViDorka, DuDorka, Dorci, Dudlicsek, Dodó, Durci Dorci. Igen, tudom, hogy egy pettyet infantilis vagyok, de imádom becézgetni! :)
Szóval, mivel most sincs sok időm, ezért úgy csinálom, ahogy Timocskánál láttam, és csak címszavakat írok, amik sokat elárulnak mostanában Dorciról. Így:
-Finom. Minden értelemben...Finomak, lágyak a mozdulatai, és finom is, megenni való. :)
-Se színű szemű. Kék volt, aztán lett pár barna cirom benne, és most seszínűre váltott, pont mint anno Lackóé, ami most barna.
-Hurkás. (De most épp nyúlik)
-Kanalazós. (Egyre ügyesebb, imádja a banánt, meg mostmár a sütőtököt is)
-Nézelődős.
-Kacagós, mosolyalbum.
-Lackó imádó.
-Cumitlan. (Eleinte próbálkoztunk, ezt itt írtam is, de talán két hétig ha cumizott, azóta nem).
-Fogatlan.
-Pörgő-forgó, tornabajnok. (Egyre ügyesebb, gurulva, kúszva bejárja a szobát, ma amíg nem néztem oda, becsúszott a kanapé alá, és beszorult. :) Nem kell megijedni, azért nem olyan kicsi ott a hely. Nagyon nevettem, mikor megláttam)
-Szőke szempillás. (Ettől elolvadok)

És végül két elfogult jelző:
-Imádnivaló.
-Csudaszép.

Íme a bizonyíték:

Megint játszom. :)

2011-08-25T14:36:00.000+02:00

Megint játékot indítottam a másik blogon. Ha van kedvetek, nézzetek be. Cuki névreszóló nyuszit lehet nyerni :)

Felborul-e?

2011-08-23T12:48:00.002+02:00

Lackó pörög körbe-körbe, aztán mikor jól elszédült, és alig áll a lábán:
- Anya, el fog borulni a lakás.

:D

Szösszenetek

2011-08-16T08:56:00.000+02:00

Lackó most kezdi a regressziót, mintha csak most szembesült volna igazán azzal, hogy tesója van (nem gyors...:) ). Azt játssza, hogy ő is kisbaba, szopja az ujját (persze csak játékból, mert amúgy sose szopta), és erre felhívja mindenki figyelmét, beleül a Dorci hordozójába, és közli, hogy ő is kisbaba. Vicces. :)

Dorci meg irtó cuki, ahogy rá tud csodálkozni egy-egy lelógó hajtincsemre, vagy az apja borostájára, és nagyon elmélyülten, koncentrálva, elképesztően finom mozdulatokkal simogatja, vizsgálgatja.

És mostmár Lackó is tud elmélyülni, imádom nézni, ahogyan autózik, tologatja őket, épít, és szövegel hozzá (mert azt egyszerűen nem tudja abbahagyni, soha).

Szómenéses

2011-08-15T13:14:00.001+02:00

Mostanság Lackóról mindig a Shrek jut eszembe, nevezetesen az a mondat, amit Shrek mond az állandóan ~~pofázó~~ csacsogó szamárnak: "Szamár, jogod az van a hallgatáshoz, csak képességed nincs hozzá."

Így állunk mostanában

2011-08-09T21:09:00.002+02:00

Tudom, hogy nagyon ritkán írok, és akkor se valami tartalmasat, de nem nagyon van kedvem mostanában.
De most összeszedem magam, és írok pár sort, hogy legyen azért nyoma milyen is ez az öt hónapos nagylány, meg a két és fél éves tündérbogyó bátyja.
Az öt hónaposról:
Elkezdett forgolódni, meg mocorogni. Hasról hátra, és hátról hasra is megy, nem azt mondom, hogy gond nélkül, de mindenképpen egyre ügyesebben...Meg forog a tengelye körül (vagy hogyis mondjam ezt?), és kúszik hátra is. Ha leteszem valahol, már a legritkábban találom csak ugyanott, és ez biztató. :)
Múlt hónapban megkapta a bcg-t újra, mert az első nem indult be, de ez most igen, sőt már ki is fakadt. Azóta megkapta a prevenart is, meg a négy hós kötelezőt is.
Egyre többször csodálja Lackót, rengeteget mosolyog neki, és ami még ennél is cukibb, kacag neki, mert amit Lackó csinál, az kivétel nélkül mindig nagyon vicces. :)) Ilyenkor meg kell zabálni. Ha ezt nézem annyira túlcsordul a szívemben a szeretet, hogy még néha könnyezni is szoktam. Tudom, hogy nagyon nyálasan hangzik ez így, de tényleg így van. :)
Az utolsó mérlegelésen (egy hete) 7200 gr és 66 cm volt a kisasszony, a 68-as ruhákat most kezdi kinőni. Gyarapszik szépen, ami nem csoda mert eszik is szépen. Bár érdekes dolog ez, mert vannak időszakai, hogy a világ összes tejét be bírná szipókálni, máskor meg esténként azon tűnődöm, vajon evett-e ez a lány aznap eleget. Kb. 3 hete nem elég a tejem, és már a fagyasztott tartalékok is elfogytak sajna. A tápszert eleinte nagyon nehezen fogadta el, ha megérezte az ízét olyan nagy ívben köpte ki a cumit, hogy csak na, és elképesztően cuki arckifejezést öltött, amelyen a méla undor volt megfigyelhető. :) Aztán szépen lassan megszokta- elfogadta, és mostmár mindegy hogy tápszer, vagy anyatej, ha éhes, jöhet mindkettő. Kb. egy-másfél hete elkezdtünk kanalazni is, mert ha már nem elég az anyatej, akkor legalább kevesebb legyen a tápszer. Úgyhogy már eszik almát, barackot, sinlac pépet, meg rizses tejpépet. Úgy tűnik tetszenek neki ezek az ízek, sokkal ügyesebben kanalazik, mint Lackó annak idején.
Napközben kétszer vagy háromszor alszik, és mostanában megint éjjel is ügyes.
Lackóról:
Ügyes, okos nagyfiú. Állandóan beszél, komolyan be sem áll a szája. Folyton kérdez, mesél, kombinál és mindent megjegyez. Mostanában nagyon aranyos is, egészen szófogadó, nem hisztizik annyit, mint egy-két hónapja. Nagyon aranyosan eljátszik magában, tologatja a kocsijait, és beszél hozzá, épít: garázst, vonatsínt. A kertben nyakig összepiszkolja magát mindig, bogarászik, gilisztát fog, és egyetlen élőlény sincs biztonságban tőle. :) Dorcit nagyon szereti, az esetek legnagyobb részében szeretettel, kedvesen fordul hozzá. :)

Minden elfogultság nélkül...

2011-08-09T10:49:00.000+02:00

...enyém a legszebb öt hónapos. :)

A nyálcsepp a szája szélén <3

Játék Lepkevernál is

2011-08-08T08:31:00.000+02:00

Gyertek, játszatok Lepkevárnál szépséges mobiltokokért! :) Meg amúgy is érdemes őt olvasni! :)

Játszatok velem

2011-08-07T18:55:00.000+02:00

Meska boltot nyitottam, aminek örömére játékot indítottam a másik blogon. Játszatok velem, ha van kedvetek! :)

Fárasztó

2011-08-03T20:48:00.000+02:00

...
-És neked milyen napod volt Lackó?
-Fárasztó...- mondta a két és fél éves komoly arccal.

Mert egész nap vonatozni, meg egész lakást beborító kupit csinálni megterhelő feladat ám! :)
(Amúgy hetek óta angyalka üzemmódban van. Meg kell zabálni, naponta többször is! :) )

Ember tervez...

2011-07-23T16:10:00.000+02:00

Avagy az időjárás bekavart. Sajnos az öt napból csak három lett, és az sem volt épp felhőtlen. Mármint az időjárás szempontjából. De nem búsultunk, inkább hazajöttünk és Aquaworld-öztünk egy jót, meg moziztunk is. Sajna képek nincsenek, mert nagy ésszel a fényképezőt itthon hagytuk. :(

A kéménybe korommal

2011-07-23T16:06:00.000+02:00

Két darab teljesen átaludt éjszaka. Olyan, hogy este 8-9-től reggel fél 9-ig. Reggel el sem akartam hinni. Ha nem lenne légzésfigyelőnk, biztosan rémülten rohantam volna a gyerekszobába. De mivel van, csak idült mosollyal az arcomon. :) Mondjuk ma éjjel már ébredt egyszer, de az is csak olyan hajnal négy körül volt egy gyors tankolás erejéig, aztán aludt tovább. Éljen! :)

Hurrá nyaralunk!

2011-07-17T22:58:00.001+02:00

Holnaptól 5 nap Balaton, úgyhogy nem leszek, ne keressetek! :)

Egy szabad este után...

2011-07-17T22:57:00.000+02:00

Gáborral moziztunk (Harry Potter 7, zseniális volt, imádtam :) ), a lurkókra meg a nagymama vigyázott addig. Negyed tízkor jövünk haza, a mama épp azt ecseteli, hogy Lackó még nem aludt el egészen, mikor a háttérben megjelenik a kiskrapek, kezében Rudi, a rénszarvas és így szól:
-Kihoztam a Judit, mejt máj jót ajudtam.

Azt hittük megzabáljuk :)

Amit a legjobban imádok benne...

2011-07-14T11:06:00.001+02:00

...az, hogy olyan finom. Például simizi a kezem tejcsizés közben. Meg olyan mélyen furja a tekintetét evés közben az enyémbe, hogy már-már a vesémig lát. Meg hajnalban evés után a kis pihe szuszogós fejecskéjét a nyakamba nyomja, és az annyira finom, hogy elolvadok, és még percekig elfelejtem letenni, pedig tök álmos vagyok.
Ez például nagy különbség fiú és lány között. Lackó sosem volt bújós, még picibabának sem. Ha baja volt, és vigasztalni próbáltam, egész kicsinek is inkább belém rúgott, ellökött, mintsem hogy hozzám bújjon.
Szóval olyan jó, hogy van egy lányom is, mondtam már? :)

(Persze lehet, hogy ez inkább jellembeli különbség, és nincs is köze a nemükhöz.)

Vicces

2011-07-13T20:23:00.000+02:00

A kis négy hónaposról

2011-07-12T14:46:00.001+02:00

Ezzel a bejegyzéssel jól elmaradtam. De annyi minden van, időm az meg nincs. :) Például az elmúlt napokban annyira úri asszony vagyok, hogy nem főzök (mert nagyon meleg van a lakásban, és Gábor rám parancsolt, hogy ne merjek még melegíteni is), viszont pancsizunk a kerti medencében, és a gyerekek is alszanak délután, úgyhogy én is tudok aludni velük. De mivel ma éjjel is egész jól alakult az életünk, ezért vagyok annyira kipihent, hogy a mai délutáni alvást feláldozom, és inkább megírom végre, hogy milyen is ez a drága négy hónapos csöpp leány.

Mivel is kezdjem? Kb. két hete még zabagépnek neveztem volna, szinte egész nap evett, és elképesztő mennyiségeket, akkor úgy is volt, hogy hamarosan pótlást kell adjak neki, mert már a fagyasztott anyatej is nagyon megcsappant, minden nap egy-két adagot ki kellett vennem a mélyhűtőből. (A fagyasztott anyatejet amúgy úgy adtam neki, hogy kétharmad-egyharmad arányban hígitottam friss anyatejjel (a friss volt a több), és így gond nélkül megeszi). Mostanában viszont alig eszik valamit. Nem is igazán tudom, hogy miért, vagy a nagy meleg miatt nincs étvágya, vagy talán a BCG miatt? Mert kb. azóta nem eszik. Ugyanis kapott a kisasszony egy újabb bcg-t, mert az, amit a születése után kapott, nem indult be egyáltalán. Ezért a doktornő úgy gondolta, hoyg az fontosabb, úgyhogy nem a négyhós oltását kapta, hanem ezt.
Úgyhogy mivel mostanában kevesebbet eszik, így még mindig elég a lefejt anyatej, nem kell mellé tápszer. Emiatt nagyon boldog vagyok, nem hittem, hogy a fejéssel ilyen sokáig kihúzzuk majd...Bár egyre macerásabb ez a fejegetés, de azt hiszem megér ennyi macerát, hogy anyatejet kapjon a drágám. Majd ha már mellétáplálom, akkor talán csökkentek a fejések számán (most egy nap négyszer fejek), és beállok a napi kettőre, vagy háromra. Amúgy már kanalaztunk párszor, ugyanis volt néhány olyan éjszakánk, hogy úgy gondoltam kevés neki már az anyatej, ezért kapott párszor sinlac pépet este lefekvés előtt. Nem igazán volt oda az ötlettől, és igazából nem is aludt tőle jobban, vagyis úgy mondanám nem attól aludt jobban. Nála úgy látszik időszakok vannak, néha egész jól alszik, máskor bizonyára éhesebb, és ilyenkor gyakrabban ébred. Amúgy tulajdonképpen ilyenkor is jól alszik, csak mondjuk kétszer kel, ami azért annyira nem vicces.
És akkor az alvásról: Nálunk mostanában az alvással kapcsolatban egy dolog fix: az, hogy este minden csimóta 9 előtt alszik. Az hogy éjjel ki-mikor-hol-mennyit, az változó. Dorci este 7 és 8 között fekszik, Lackó kb. fél órával utána megy aludni. Van hogy Do éjjel egyszer kel (teljesen esetleges, hogy mikor, minden rendszert mellőz a dolog) és olyan is van, hogy kétszer. Van hogy reggel fél 6-kor kel, de olyan is, hogy fél 9-kor. Lackóval nagyjából hasonló a helyzet. Megesik, hogy jön éjjel látogatóba, és befekszik közénk, de olyan is van, hogy marad az ágyában. Megesik, hogy reggel 6 után már lelőni se lehet, de az is előfordul, hogy 8 körül ébred. Én meg, újabban igyekszem nem lázadni, hanem alkalmazkodom. Van, hogy jobban megy, vagy hogy rosszabbul, hisztizek kicsit, kibőgöm magam, aztán felfújom magam, és csinálom a dolgom tovább, és reménykedem, meg fantáziálok, hogy hamarosan lesznek szebb éjszakáink is. :) Ha meg olyan mázlink van, hogy jól alakulnak a dolgok éjjel, olyankor örülök, és mosolyogva ébredek :)
A napirendünk alakul. Reggel max. 8 körül mindenki felkel, én fejek, Lackó mesét néz, Dorci nézelődik. Aztán tisztába teszem, megetetem, Lackónak is adok reggelit, én is eszem. Délelőtt Laca játszik, Dorci alszik egy órát vagy másfelet, én meg igyekszem csinálni a dolgom. Ha Dorci ébren van, akkor többnyire elnézelődik, Lackót nézi, vagy engem a pihenőszékből. Dél- egy körül ebédelünk, aztán alszunk kb 4-ig. (Az az ideális állapot, de azért persze olyan is van, hogy nem alakulnak ennyire jól a dolgaink...)
Utána sétálunk, vagy játszunk, mostanában medencézünk. 5 és fél 7 között valamikor megjön Gábor is, vacsizunk, játszik a lurkókkal picit, aztán fürdetünk, és altatunk, elég szoros menetrenddel... :)
Dorci amúgy még mindig nem forog. Tudom, hogy egyszer már írtam, hogy hasról hátra fordult többször is, mert így is volt, viszont azóta csak párszor sikerült véletlenül, de rendszeresnek nem nevezném a dolgot. Viszont a kis kezével egész ügyes, tök jól megfog dolgokat, nézegeti, a szájához teszi őket. Szerintem a finommotorikája egész ügyes, eddig kimaradt nála az ütögetés, inkább olyan finoman nyúl dolgokhoz. Majd meglátjuk, nem akarom ezt is elkiabálni, mint a forgást :)
Tündér baba, egy mosolygós kisangyal, aki oda van a bátyjáért, és mi tagadás ő is odavan érte. :) Napjában többször hallom, hogy úúúúúgy szejeti a Dojciját :) Amúgy meg csendes szenvedő alanya a Lackó kísérleteinek, elég gyakran nyúzza-húzza, rámászik, miegymás... :)
Más most nem jut eszembe, így is elég hosszú lett...Ha még eszembe jut valami, majd idebiggyesztem. :)

Ennyit az evésről.

Mesél

2011-07-11T20:29:00.002+02:00

"Egyszer nem hol nem volt..."

:D

Rejtélyek

2011-07-08T20:42:00.000+02:00

Dorci ugyanannyi anyatejjel egyszer fél 12-ig bírja, máskor csak reggel 5-kor kel. Különös.

Lackó meg SOHA nem ébredt még fel a sírására. Akkor sem, ha óbégat, mint akit nyúznak, Lackótól 5 cm-re. Az meg csak durmol, mint akit agyonvertek. Már többször is ellenőriznem kellett, hogy él-e még egyáltalán, mert erre a kiabálásra maximum a holtak nem ébrednek fel. :)

Írnék

2011-07-07T20:56:00.000+02:00

Jaaajj, megint annyi lejegyezni valóm lenne, de egyszerűen nincs időm, mert esténként Trónok harcát nézünk, függőség van rendesen, napközben meg nincs időm írni, meg aztán a gyerek zsivajtól nem hallom a gondolataim, úgy meg nehéz értelmesen fogalmazni, délután meg ha úgy van, és általában úgy van (Fluor Mizu Tomi után szabadon, hehe) lefekszem aludni a csimótákkal.
Sajna a Trónok Harcából már csak két rész van, úgyhogy hamarosan lesz időm írni.

Ez a gyerek tud valamit

2011-07-06T13:03:00.000+02:00

Ebédelünk, Lackó rám néz, és közli:
-Anya te hasznos állat vagy.

Ennyi.
(Mondjuk hogy ez most bók vagy sértés, azt nem tudom. :) )

Képek csak úgy

2011-07-01T15:05:00.000+02:00

Segítőkész, na.

2011-06-29T16:40:00.001+02:00

Számon kérem Lackót, hogy mégis mi a szösz az a tócsa a wc előtt a fürdőszobában amibe sikerült belelépnem wc-re menet (persze tudom, hogy pisi, nem vagyok én hülye!:) ), és hogy mégis miért nem szólt, hogy nem ért el a sloziig, mire ő angyalarccal ajánlkozik, hogy szívesen feltörli, és már húzza is le a törölközőmet a szárítóról.
Köszi. :)

Apa szerelem

2011-06-26T22:04:00.000+02:00

Lackó mindig is imádta az apját, erről már írtam is, de mostanában elképesztő méreteket ölt ez a nagy szerelem. Néhány érzékletes példa:

-Lackó kit szeretsz a legjobban a világon?
-Az apát.
-És kit szeretsz még?
-Az anyát. Meg az apát is.
-És ki a legszebb a világon?
-Az apa.

***

Ülünk a moziban, várjuk hogy kezdődjön a film. Mondom hívjuk fel az apát, és meséljük el neki, hogy hol vagyunk. Fel is hívjuk, Lackó lelkesen meséli, hogy moziban vagyunk, majd hozzáteszi:
-Legközelebb majd Te is eljöhetsz velünk, jó?

***

Az állatkertben szerettem volna egy közös képet, amin Lackó van, és én, de nem akarta, elküldött maga mellől. Persze az apával lefényképezhettem.

***

Reggel attól a perctől kezdve hogy az apja elmegy dolgozni, egészen addig a percig, míg haza nem ér, kb. öt percenként hangzik el a kérdés, hogy:
-Mikor jön haza az apa?

Névnapi mozizás

2011-06-26T21:57:00.001+02:00

Lackómnak holnap lesz a névnapja, és mivel szinte soha nem vagyunk kettesben mióta van egy Dorcink is, úgy gondoltam, hogy az lesz az ajándék, hogy csak ő meg én elmegyünk moziba. A Sugár moziba mentünk, magyar rajzfilm matiné van minden délelőtt 11-től. Nem nagy dolog az egész (tulajdonképp nem is igazi mozifilm, mert dvd-ről nyomják), de gondoltam próbának megteszi. :)
És olyan jó volt! Annyira jó volt csak vele lenni, csak rá figyelni. (Talán nem is neki volt ez ajándék, hanem nekem? :) ) A mozi tetszett neki, nagyon ügyesen végigülte a filmet (Két részt adtak a Süsüből), bár az elején, mikor lekapcsolták a villanyt, akkor betojt, és közölte, hogy menjünk haza, de megnyugtattam, és onnantól semmi gond nem volt. :) Olyan jó lenne gyakrabban csinálni ilyet, de sajna nagyon nehéz megszervezni, mert a Gábor mostanában rengeteget dolgozik.

Különös ismertető jel

2011-06-26T21:41:00.000+02:00

Dorci egyik szempillája vöröses szőke, a másik pedig barna. Hihhhhhetetlen cuki :))

Állatkert képekben

2011-06-20T09:02:00.000+02:00

Taknyos

2011-06-20T08:54:00.002+02:00

-Gyere kiporszívózom az orrod, hogy kapjál levegőt.
-De anya, én nem kérek levegőt!

Különös

2011-06-17T16:23:00.002+02:00

Anya melegem van, meg fázom.

Csodával határos

2011-06-17T15:44:00.001+02:00

Tegnapról ma reggelre virradó éjjel az én csepp gyermekem este negyed 8-tól egészen reggel fél 6-ig aludt. És mégse vagyok kipihent, mert azt az elmaradást amivel rendelkezem nem lehet egyetlen éjszaka alatt pótolni, de azért bizakodva nézek a jövőbe :)

(Egyenlőre nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de úgy sejtem ennek a nagy alvásnak köze lehet ahhoz, hogy Dorci vasárnap óta a saját ágyában alszik éjjel, Lackóval egy szobában. Eleinte nagyon féltem ettől-mint általában minden változástól- de aztán rájöttem, hogy nagyon jó így mindannyiunknak.)

Viszont

2011-06-16T20:53:00.000+02:00

A sűrű napok mai programja az ortopédia volt, kétszer, ugyanis reggel ultrahangon voltunk, délután meg kontrollon, és hál' Istennek elhagyhatjuk a terpeszpelust. Még fél éves koráig kell tornáztatni, aztán ha elindul, akkor újra megmutatjuk magunkat a doktornéninek. Ezen is túl vagyunk. :)

Cavinton?

2011-06-16T19:30:00.000+02:00

Annyira sűrű napok voltak ezek, hogy még a várva-várt első ovis szülőit is kihagytam, mert kiment a fejemből. Óvónéni anyuka bemutatkozik. Gratulálok magamnak. :)

Rohan az idő

2011-06-16T11:58:00.000+02:00

Annyira sűrű napjaink voltak mostanában, hogy általában kettőt pislogok, és eltelik egy hét. Emlékszem, mikor Lackó volt kicsi, annyira be voltam gubózva vele otthon, hogy ólomlábon vánszorgott az idő, és mindig azt vártam, hogy jajj, mikor telik már végre el egy újabb hónap. Akkoriban amúgy is mindig vártam valamit: mikor lesz már egy hónapos, mikor alussza át az éjszakát, mikor adhatok neki végre szilárd kaját, mikor kezd járni, beszélni, ~~mikor veszi át a Nobel díjat~~ és sorolhatnám. Most meg, nincs időm ilyesmire, örülök minden percnek, és csak azt látom, hogy rohannak a napok, és bár tegnap hoztuk haza a Dorcit a kórházból, és lám, máris 3,5 hónapos mosolyalbum, aki folyton gagyog és annyira cuki, hogy az már-már túlzás. :) Bár éjjel még mindig jobban szeret enni, mint aludni. :)

Insomnia

2011-06-08T10:49:00.002+02:00

I can get no sleep.

Talán a szervezetem a hónapok óta tartó alvásmegszakítások ellen lázad úgy, hogy nem tudok elaludni. Órákon át is képes vagyok forgolódni álmatlanul, miközben teljesen hulla vagyok, és számolom a perceket, hogy megint mennyivel fogok így kevesebbet aludni. Lehet a testem úgy gondolja, hogy még mindig jobb nem aludni, mint a legédesebb, legmélyebb álmomból hirtelen kiszakadni.
Ma éjjel 4 órát aludtam, két felvonásban. Persze, tudom, hogy ez nem tart örökké, meg később majd mosolyogva gondolok erre az időszakra, meg örüljek, hogy gyerekem van, tudom én az összes sztereotíp blablát, de én most vagyok hulla, és most szeretnék aludni.

Lelakott

2011-06-06T22:28:00.000+02:00

Ez volnék én. A hormonális változásoknak köszönhetően iszonyúan zsírosodik a hajam, és ami még ennél is rosszabb: elképesztően hullik. A melegtől állandóan fáj a fejem, és mivel éjszakánként alig alszom (nem a Dorci miatt, egyszerűen csak sokszor nem tudok elaludni órákon át, bármilyen fáradt vagyok is) hulla vagyok.
Hát, ez van.

Kertészkedik

2011-06-06T19:23:00.000+02:00

A macska épp a szép oldalsó "virágágyásban" végzi a nagydolgát, kaparja rá a földet, mire Lackó nekem:
-Nézd anya! Kertészkedik a cica!

:D

Felvették

2011-06-02T22:29:00.001+02:00

Mostmár biztos, hogy óvodás lesz az én nagy fiam. Nem igazán várja, mindig megkérdezi, hogy ugye nem hagyom majd ott. Persze igyekszem őt lelkesíteni, hogy milyen jó lesz neki ott, hogy mennyi játék van, és milyen klassz dolgokat csinálnak majd. Egyenlőre úgy van vele, hogy hiszi, ha látja :)

Készülök az elválásra. Nem lesz könnyű.

Három hónapos cukorborsó

2011-06-02T22:20:00.002+02:00

Hihetetlen, hogy megint eltelt egy hónap, és hogy mennyi változást hozott, az még hihetetlenebb! :)
Alakulgat valami napirend féle, azaz a kiscsaj végre alszik napközben! :) Ezt amúgy Jucinak köszönhetem, ugyanis visszaolvastam milyen volt az ő kislányuk ennyi idősen, és az egyik bejegyzésben jó ötletre akadtam, nevezetesen, hogy ha úgy látja fárad a kislánya- ébredés után kb. egy órával, akkor leteszi az ágyba, ő pedig elalszik (mármint a baba, nem a Juci). Gondoltam kipróbálom ezt én is, mert Dorci ha elfáradt mindig túlpörgött, akkor meg már sehogyan sem tudtam elaltatni. Úgyhogy mikor eltelt az ébredés után kb. 1-1,5 óra, betettem a kiságyba Dorcit, behúztam a függönyt, és kijöttem. És láss csodát, működött. És ezzel a másik problémánk is megoldódott, Lackó nem tudja felébreszteni, mert amíg Dorci a szobában durmol, neki kihozom a játékait a nappaliba, és tök jól eljátszik, amíg én csinálom a dolgom. Szóval öröm, boldogság. :)
Így tehát Dorci nappal kétszer- háromszor alszik, kb. 1-másfél órákat. Este hétkor viszont már hulla, és mindig rákezd a hisztire, mindegy hogy evett-e, hogy aludt-e, mindenképp, és kitartóan üvölt is egészen addig a percig, amíg meg nem kapja a tejet, majd le nem teszem aludni az ágyba. A mi ágyunkba, mert még mindig velünk alszik, és ez így is marad, amíg megbízhatóan át nem alussza az éjszakát, vagy legalább be nem áll egy fix ébredésre. Akkor mehet majd Lackóhoz a szobába, addig viszont úgy érzem, hogy így a legjobb mindannyiunknak. Éjjel amúgy legalább egyszer, de van, hogy kétszer ébred. Az első ébredés éjfél és 2 között szokott bekövetkezni, ilyenkor eszik is egy nagyobb mennyiséget, majd durmol tovább,egészen 5-6ig. Ilyenkor inkább a pocakja fáj, és azért ébred, mert enni csak 60-80 gr-ot szokott. Napközben eléggé össze-vissza eszik még mindig, bár némi rendszer kezd mutatkozni, mostanában többnyire kibír 3 órát két evés között.
Sokat nézelődik, Lackót követi a szemével, utána fordul, mosolyog és gagyorászik neki. Egy kis mosolyalbum, nagyon hálás, ha valaki ránéz annak azonnal mosolyog és torokhangon kerreg (nem igazán tudom ezt leírni, nagyon vicces, Lackó ilyet sose csinált. :) ). Tud buborékokat fújni, meg újabban sikongatni, és ma volt két "majdnem kacagás" is. :)
Oltásra és csípő kontrollra a jövő héten megyünk, ezért méreteket akkor írok majd.
Egyre jobban szeretjük, jó hogy van. :)

Lackó a hunyó

2011-06-01T19:13:00.000+02:00

Számol:
-Kettő, öt, nyolc, kettő, négy, kilenc. Majd :"Aki hova bújt!!!" csatakiáltással elrohan megkeresni az apját.
És mikor megtalálta:
-Apa fölbújsz megint?

:DD

Mostmár biztos...

2011-05-28T11:22:00.000+02:00

...hogy szereti. :)
Éjjel Lackó iszonyúan óbégatott, bementem hozzá, és megkérdeztem ugyan mi baja, miért nem alszik. Semmi válasz, csak bőgés. Befekszem mellé, mondom neki: maradok amíg elalszik. Mikor megnyugodott azt mondja:
-Az a bajom, hogy nincs meg a Dojcikám.
-Mi nincs meg?- kérdem én értetlenül.
Mire ő:
-A Dojcikám. A Jusika elejtette.

Szóval ezt álmodta. És ettől ijedt meg olyan nagyon. Hogy nincs meg az ő Dojcikája.

(Gyk: Dojcika az a Dorci, a Jusika meg a Zsuzsika, aki a Laca 10 éves unokatesója.)

Szerintem szereti

2011-05-27T08:32:00.003+02:00

-Hol van a kis tüskerózsám?

(Így kereste Lackó reggel a húgát. Imádom.)

Asszem beteg

2011-05-26T13:25:00.000+02:00

Lackóval mostanában minden délután vérre menő harcot vívunk az alvás miatt, amely nem mentes sem kiabálástól, sem könnyektől. A dolgot sokszor Dorci is nehezíti, mert csak nagyon ritkán akar ő is akkor aludni, mikor Laca, sőt inkább többnyire akkor ébred a délelőtti szunyókálásból, amikor elsőszülöttöm - meg én is- délutáni alvásra adnánk a fejünk. Ma is éppen ez történt. Pedig Lackó épp hajlott az alvásra- magától is. Mondom neki, hogy várjon míg megetetem Dorcit, és utána elviszem aludni. De ő MOST akar. Mondom akkor bújjon össze a Rudival, és pihizzen. Erre ő egy hang nélkül bebújt az ágyunkba, betakarta a Rudit, aztán magát is, és csendben elaludt. Én meg azóta se jutok szóhoz. Mik vannak? :)

Íme a bizonyíték

2011-05-21T21:20:00.001+02:00

Arra, hogy egy cukorborsó, és hogy egy mosolyalbum, és hogy meg kell zabálni. :)

Ja, meg arra is, hogy pufi-pofa :) Mondtam már, hogy imádom? :)

Ügyeske

2011-05-18T20:40:00.000+02:00

A hátizom erősítések nem voltak hiábavalóak, a kis hölgy ma háromszor is átfordult hasról hátra, és már nem véletlenül, (mert úgy már sikerült párszor), hanem zseniális technikával, karral jó magasra kinyom, felsőtest balra dönt, popsi lendít, és tádámm, hanyatt fekszik!! :) A technika egyetlen hátulütője, hogy olykor nem elég nagy a popsi lendülete, és ilyenkor beszorul a kar a has alá, és akkor a szorult helyzetből nincs kiút. Ja, és további bónusz pont jár azért, mert a mutatvány a terpeszpelussal is megy. Kis ügyes tünemény. :)

Isten áldja...

2011-05-17T12:48:00.001+02:00

...kalibot, meg az ő kajablogját, meg a zseniális oldalas receptjét, aminél finomabbat még SOHA életemben nem ettem. Amúgy sem vagyok oda az oldalasért, bár anyukám fokhagymával tűzdelt verzióját azért megeszem nagy ritkán, de ez az étel maga a földi paradicsom. Függő lettem. És a zsírja!!! Édes Istenem...

(Én annyit változtattam a kalib által leírtakon, hogy nem tettem hozzá mézet, mert nem volt, nem borsikafüvet tettem hozzá, hanem rozmaringot, nem vágtam apróra a fokhagymát, hanem a finom új fokhagymából egy fejet, meg a szárát is felaprítottam olyan nagyobb darabokra, és a hús mellé szórtam. Továbbá nem karamellizáltam rá a végén cukrot, mert már nem bírtam volna kivárni míg elkészül (mennyei illata volt!!) plusz én már elég édeskésnek éreztem enélkül is a husit (mert az elején véletlenül só helyett cukrot kezdtem szórni, aminek a nagyját ugyan lemostam, de egy pici maradt, amolyan nem árthat az neki alapon, és tényleg, nem is ártott. A husi mellé héjában sült új krumplit adtam, amit úgy készítettem, hogy az apró új krumplikat megmostam, kettévágtam, megszórtam görög fűszerkeverékkel, margarint tettem rá, meg sót, és betoltam a jó meleg sütőbe. Néha átforgattam, és kb. 20 perc alatt elkészült. Lackóval degeszre ettük magunk.)

Ja, és a grátisz ebben az ételben az, hogy alig van vele macera, kb. 10 perc előkészület, és a többi már a sütő dolga.

Kérdés

2011-05-11T08:57:00.000+02:00

Tapasztalt szülőtársaimat kérdezném, akik 2 vagy több gyermek ~~tulajdonosai~~ szülei, hogy hogyan oldják meg azt a helyzetet, mikor a kicsi hosszas nyűglődés és szenvedés után végre elszenderedik, a nagy meg rengeteg értelmes beszélgetés, kérés, könyörgés, tilalom, veszekedés, kiabálás, büntetés ellenére sem hagyja aludni, hanem alattomosan, orvul felébreszti, és ezt még van képe szeretgetésnek álcázni. Szóval kérdem én, mit kell ilyenkor tenni, hogyan kell ilyenkor jól reagálni??? Ötleteket várok.

Kérés

2011-05-11T08:50:00.000+02:00

A Dorci mostanában kétféle képpen működik:

1. Nappal nem alszik, csak néha-néha szendereg, 10-20 percet, egész nap megállás nélkül bőg, vagy nyöszörög, és minden túlzás nélkül az agyamra megy. Ilyenkor éjjel alszik, mint akit kiütöttek, és egyszer ébred.

2. Nappal kétszer alszik, jó nagyot, és ha épp nem alszik, akkor is angyal baba, csak nézelődik, meg mosolyog. Viszont enni alig akar. Ilyenkor éjjel kétszer kel, és annyit eszik, hogy hajnalban már alig bír magával úgy fáj a pocija a hirtelen elfogyasztott nagy tej mennyiségtől.

Egyik sem valami anya-barát üzemmód. Örülnék egy harmadik opciónak, ami a kettőt ötvözi kedvező módon. Köszönöm. :)

Reggeli torna

2011-05-11T08:43:00.000+02:00

Haramia a kertben...

2011-05-11T08:39:00.000+02:00

...avagy tutira rosszban sántikál,...

...és még a szeme sem áll jól! :)

Zsebibébi

2011-05-11T08:35:00.000+02:00

A Manci tud élni, rákapott a kendőzésre. Ha már semmi nem felel meg, akkor jöhet a titkos aduász: magamra kötöm. És akkor jó nekünk:

Újra alkotok

2011-05-11T08:18:00.000+02:00

Úgyhogy van pár új post odaát. Nézzetek be! :)

....

2011-05-04T21:01:00.000+02:00

Na, megint találtam valakit, aki szívemből szólt. Olvassátok, mert jó. :)

Kéthónapos tündérbaba

2011-05-04T19:43:00.002+02:00

Két napja volt két hónapos. Én személy szerint imádom, de asszem a család többi tagja is így van vele. Egyre értelmesebb, cukibb. Nézelődik, már Lackót is egyre gyakrabban nézegeti, követi a szemével (már ha a kisfickó nem mászik épp az arcába), és nagyon sokat gagyarászik, olyanokat hogy "eőőő", "ekhőőő", "heő". Mostmár igazi kis mosolyalbum, főleg engem tisztel meg sok-sok gyönyörű mosollyal, de azért másoknak is jut belőle. :) Nappal 3-4 óránként eszik, éjjel 1-2 körül ébred először, majd 3-4 óra múlva megint. Este 8 körül elálmosodik, amit nagyon egyértelműen jelez, és mindig, kivétel nélkül el is alszik 8-9 között, gond nélkül, tejecskézés közben. Napközben már egyre többet nézelődik, de még mindig elég rendszertelenül alszik, ha mozog alatta a babakocsi, akkor akár több órát is képes benne aludni, és délután is alszik egy nagyobbat, ha összebújunk. De ha megszűnik a mozgás, vagy a full-kontakt, akkor már pattan is ki a szeme. Ha nincs időm így kényeztetni, akkor képes egész nap csak amolyan öregasszonyosan szenderegni 5-10 perceket, aztán már pattan is ki a kistányérnyi szempár. :)
Ma kapott két szurit (2 hós kötelező és egy prevenar), eddig nincs láz, se hőemelkedés, csak sok nyöszörgés, meg alvás. 5500 gr és 57 cm, és nagyon szép, formás, gömbölyű kis tömör gyönyör. Imádom.

Nem egyszerűen csokifüggő

2011-05-04T12:43:00.000+02:00

Áll egy túrórudival a kezében, és közli, hogy:
-Kérek csokit!

Szerintetek kinevettem? :)

Nem értem

2011-05-04T07:21:00.000+02:00

Két hétig egyszer kelt csak enni, én meg már örültem, és egészen kezdtek kisimulni a ráncaim, erre tessék, pár napja megint 3(!) óránként ébred. Napközben ugyanannyit eszik, ugyanúgy. Faguriga legyek, ha ezt én értem. Ha Lackó meglépett egy lépcsőfokot, sose léptünk vissza. Tudom, ő nem Lackó, nekem meg abba kéne hagyni a hasonlítgatást.
Én már sose fogok végigaludni egy éjszakát?? Vagy csak legalább négy óránál hosszabb időintervallumot?
De legalább gyönyörű, és cuki. Meg legfőképpen egészséges. Ezzel vigasztalom magam.

(Ja, és az anyák napjához szeretném megjegyezni, hogy nekem ez az ünnep azóta nyert értelmet, mióta vannak gyerekeim, és már tudom, hogy mennyi mindenért tartozik az ember hálával az anyukájának. Szóval az Isten éltessen minden anyukát, aki kicsit is próbál túllépni az árnyékán, és megtenni mindent az ő gyerkőcéért. Köztük az én Anyukámat is, természetesen!)

No time

2011-05-02T22:27:00.000+02:00

Annyi mindent szeretnék írni, de egyszerűen nincs időm, meg energiám. :(

Gyönyörűm

2011-04-30T22:25:00.000+02:00

Pupákok

2011-04-27T10:03:00.002+02:00

Tények

2011-04-25T21:05:00.001+02:00

Újabban a diliház egy csendes, nyugodt hely az otthonunkhoz képest.

Én meg szörnyen frusztrált vagyok attól, hogy
a, Dorci non-stop óbégat valamiért (de tényleg minden túlzás nélkül mindig...)
b., Lackó mindenre csípőből válaszolja azt hogy NEEEEM!
c., a háztartás rohan, és én bármit teszek nem érem utol. Most is csak fél kézzel blogolok, a másikkal borsót pucolok.

Majd jövök, ha a helyzet bármelyik fronton változik, és lesz mivel büszkélkednem. :)

Hátizom erősítés

2011-04-21T08:27:00.000+02:00

Fagyizni voltunk

2011-04-21T08:23:00.000+02:00

Rajongók körében :)

2011-04-21T08:15:00.000+02:00

Elhagytuk

2011-04-20T20:55:00.003+02:00

A kispályát. Meg az öt kilót. :)
Bizony, a kishölgy 5005 gramm volt az esti pucérkodós mérlegelésnél. Szóval legalább van eredménye az éjjeli két evésnek. :)

Cukiság

2011-04-20T15:38:00.000+02:00

Az milyen mocsokság már, hogy mikor Lackót végre lerakom aludni, akkor Dorcival hiába csinálok bármit, nem, és nem akar aludni, sőt vagy négyszer egymás után nyüsszög fel az egyre mélyülő álmomból, aztán mikor fölé hajolok dúlva-fúlva, puffogva, akkor annyira cukin mosolyog rám, hogy egyszerűen minden mérgem elszáll?? Csak az álmosság is múlna el egy mosolytól, akkor jobb lenne a közérzetem :)

Mikor az ember tényleg felnő...

2011-04-20T12:33:00.001+02:00

Fura, hogy sem a diploma, sem a munka, sem a házasság, de még a gyerekeim születése sem váltotta ki belőlem azt az érzést, hogy én felnőtt vagyok. Most, mikor azon gondolkodom melyik oviba írassam a nagy fiam, és egészen felelős döntést kell hozzak, mint szülő, most érzem először, hogy bizony, végérvényesen, visszavonhatatlanul felnőttem. És ezt az érzést csak erősítette bennem mikor ma elsétáltunk az ovihoz, és körülnéztünk, és megcsapott az elválásunk szele. Nagyon fura lesz elengednem.

Nyafi

2011-04-20T08:14:00.000+02:00

Hát ha a gyerekeimet nem is cserélném el egy átaludt éjszakára, de egy nagyobb összeget mostmár hajlandó lennék kifizetni érte. Lassan két hónapja nem aludtam többet egy huzamban négy óránál. Kezdek frusztrált lenni...

A testvérféltékenységről

2011-04-18T07:13:00.000+02:00

Amiről azt hittem én naiv, hogy nálunk nincs. Hát pedig van. Lackó újabban csak azt mondja, hogy szereti a Dorcit, valójában azonban bántja, ha csak teheti, tehetné. Velem, velünk is dacos, mindenre zsigerből válaszolja, hogy nem, és sokszor tenyérbemászó a stílusa. Máskor persze továbbra is angyal, elképesztően kedves szövegekkel, finom ölelésekkel, meglátásokkal. :)
Azért még mindig azzal nyugtatom magam, hogy jobb, ha kiadja magából ezt az érzést, mint ha elfolytja. És drukkolok, hogy Dorci hamar megnőjön, hogy meg tudja védeni magát. Addig meg igyekszem résen lenni, és sokat imádkozni, hogy ne legyen baj! :))

Hat hetes és visszafelé fejlődik...

2011-04-13T20:07:00.005+02:00

Na jó, nyilván nem fejlődik azért vissza, csak egy picit csalódott vagyok, mert pocsék éjszakáim voltak. Ugyanis a kisasszony újabban megint kétszer kel éjjel, és rengeteget fáj a hasa. (Tudom, nem szép, hogy mindig Lackóval hasonlítom össze, de ő ilyen korában már végigaludta az éjszakákat, és bár én ezt természetesen nem várom el Dorcitól, mert ahány baba annyi féle, azért az mégis jó lenne, ha legalább egyszer kelne, mondjuk hajnalban, aztán aludnánk szépen tovább reggelig. Jó, tudom hogy ez nem kívánságműsor.:) )
Amúgy meg napról-napra szebb, szerintem konkrétan gyönyörű, bár én tagadhatatlanul elfogult vagyok, és imádom, hogy van egy kislányom. :)
Tegnap voltunk ortopédián, és úgy találta a doktornő, hogy kötött a csípőízülete, ezért tornáztatni is kell, és terpeszbetétes pelust is kell hordania hat hétig. Továbbá azt az utasítást is kaptuk, hogy legyen többet hason, amit ő persze nagyon utál, de hát ha muszáj, akkor muszáj...

Ja, és szopja az ujját. Elolvadok, annyira cuki ilyenkor!!! :) Persze nem szeretném, hogy az ujját szopja, arról lehetetlen leszoktatni, de akkor is elképesztően aranyos :)

Nincs ihlet

2011-04-11T15:45:00.001+02:00

Vagy történés nincs, vagy idő, vagy kedv, azért nem írok.
Pár info gyorsan, inkább csak magamnak, hogy később majd legyen nyoma:
-Ma voltunk Dorcival a kardiológián, mert a kórházban lassúnak hallotta a doki a szívverését, és bár a mi doktornénink nem hallott semmit, azért biztos ami biztos alapon kaptunk beutalót. De szerencsére tényleg nincs semmi baj. A kisasszony utálta az egészet, a pucérkodást, meg hogy úgy megnyomták a mellkasát azzal az uh-os fejjel, és úgy üvöltött, hogy zengett az sztk. :)
-Leszoktam az éjjeli fejésről, de még így is annyi a tejem, hogy nem tudok vele mit csinálni. A mélyhűtő felső fiókja már tele van anyatejjel, a kisasszony igénye meg egyenlőre nem nő. Viszont így, hogy éjjel nem kell egy fél órás fejéssel megszakítani a pihenés időt, egész kipihent kezdek lenni. 7 órákat alszom, majdnem egy huzamban... :) (Dorci 9 körül alszik el, majd 2-3 körül kel, aztán újra alszik 6-7 ig)
-Míg Lackó a kizárólagos anyatejes táplálás idején heti egyszer kakilt, addig Dorci még most is szinte minden evés után tele teszi a pelust, sőt, van hogy két evés között többször is. Mondtam az uramnak, hogy keressen munkát valamelyik pelenka gyárban, mert így ingünk-gatyánk pelusra megy.
-Lackó egy égetnivaló veszedelem kölyök lett. De Gábor mindig figyelmeztet, hogy ne panaszkodjak, mert én akartam ilyet. És valóban, szerintem egy kisfiú legyen haramia. Egész álló nap kertészkedik a Gáborral, kalapál, lapátol, tesz-vesz, és délután úgy jön be, hogy csupa kosz mindene, a kezét pedig különböző harci sérülések tarkítják. Lackó szemében az apja továbbra is hős, odavan érte, imádja. :)
-Gyönyörűen alakul a kertünk, Gábor rengeteget dolgozik rajta, de meg is van az eredménye: idén talán már ki tudunk majd ülni. :)
-A hangulatom ingadozó, hol iszonyúan boldog vagyok, hol meg levert, és szomorú. Gondolom a hormonok dolgoznak, vagy a jó ég tudja! De majd csak elmúlik ez is :)

Így (nem) alszok én

2011-04-06T08:34:00.002+02:00

Az a jó a két gyerekben, hogy maximum tévedésből alszanak egyszerre.
Igaz ugyan, hogy Lackó az első egy hónap éjszakáit végigüvöltötte, viszont ha nappal aludt, akkor én is tudtam vele pihenni. Dorci az első perctől egy tündér, de egyrészt éjjel kétszer felkelni és fél-egy órára megszakítani (még mindig fejek éjjel is) az alvást nem túl pihentető, másrészt mostanában Lackó sokszor sír fel éjjel, és ilyenkor csak úgy alszik vissza, ha ottmaradok mellette, ami akár egy-másfél óra is lehet, harmadrészt meg Dorci valamilyen rejtélyes okból kifolyólag hajnal 4 és 5 között szeret kakilni, amit kb egy órás nyifikéléssel és nyöszörgéssel kísér.
A délutáni pihenés idejében pedig a kishölgy többnyire nem hajlandó aludni. Sőt, hogy bosszantson (mi másért??), az elalvást szigorúan a Lackó ébredését megelőző öt percre időzíti.
Úgyhogy mostanában konstans kialvatlan és ebből kifolyólag iszonyúan undok vagyok.
Persze ez nem panasz, mert imádom a két kis kakamatyit, és nem cserélném el őket egyetlen átaludt éjszakára sem. :)

Ez is lemaradt

2011-04-04T21:30:00.003+02:00

Na és hogy milyen az én egy hónaposom? :)
-4300 gramm fölött van, 55 cm. (mikor megszületett: 3300 gr 52 cm)
-igazi csajszi. mert míg Lackó egy teljes hónapig, de lehet hogy még tovább is, végig üvöltötte a fürdetést-öltöztetést, addig Dorci szeret fürdeni és öltözködni az első perctől kezdve.
-zabagép. ha lehetne non-stop enne. délelőtt 3-4, délután 2 óránként eszik, éjjel viszont kibír 6 órát is.
-jó alvó. este 9-10 között eszik utoljára, aztán alszik 6-7 órát, majd újra eszik, de ezután már csak 3-4 órát bír ki. viszont többnyire gond nélkül alszik vissza éjjel. és emiatt különösen imádom. :)
-akaratos kis dög. :) nem igazán szeret csak úgy nézelődni, vagy alszik, vagy legszívesebben kézben ringatózna, és ha ez nem teljesül, akkor olyan cifrán tud óbégatni, hogy néha még levegőt se nagyon vesz.
-egyenlőre nem osztogatja a mosolyokat. bár már volt pár mosoly, azt nem mondanám, hogy egy kis mosoly album. :) bár szerintem még csak most kezd úgy igazán látni.
(Botond kérdésére a válaszom: ugyanúgy örültem a mosolyának, mint anno Lackóénak, csak valahogy hamarabb eljött ez a pillanat)
-cumizik. Lackó soha egyetlen percig sem cumizott.
-utál hason lenni, aludni is inkább oldalt szokott, csak nagyon kivételes helyzetekben alszik hason, ha előtte ájulás mélyen elalszik a mellkasomon, és úgy teszem le. (Laca szinte csak hason aludt az első 1-2 hónapban)
-erős. ügyesen tartja és emelgeti a fejét.
-és szép. vagyis gyönyörű. nekem a legszebb az egész világon. (persze csak a kislányok között... :)))

Lemaradt

2011-04-04T14:11:00.002+02:00

A hófordulóhoz kép is jár, ezért ma készítettem párat. Íme:

Ezt meg csak azért, mert cukik együtt :)

Lackó pedig ilyen volt egy hónaposan: